Ma lenne 13 éves Kiwi… a mi történetünk!

Gyerek korom óta szerettem az állatokat, sajnos míg nagykorú nem lettem, nem volt lehetőségem úgy állatot tartani, ahogy én szerettem volna, de mindig volt kutyánk, és most biztos sokan mosolyogtok majd, de tisztán emlékszem, ahogy Rex a németjuhász kennele mellett üldögélek és olyan dolgokat mesélek neki, amit mással nem szerettem volna akkor megosztani.    

17 éves lehettem körülbelül, amikor életemben először láttam egy yorkshire terriert, aki akkor még kölyök volt. Akkor még nem volt divat kutya a yorki, nem jött minden sarkon szembe. Korábban még sosem láttam ilyen kutyát. Bájos volt, játékos, de szerintem ezt mondanom sem kell. Azonnal beleszerettem és eldöntöttem nekem kell egy yorki. Nyilván az ember míg tanul, nincs keresete, családdal él, addig alkalmazkodnia kell és néha vágyaink váratnak magukra.     Gimnázium után Pestre mentem tanulni és persze suli mellett mikor időm engedte elvállaltam különféle diákmunkánkat, vagy apukámnak segítettem. Egy több napos munka után mikor megkaptam a fizetésemet haza mentem egy vasárnap este, felcsaptam a laptopot és eldöntöttem, hogy lesz egy kutyám.

Nem beszéltem meg senkivel, tudtam hogy én fogok felelősséget vállalni érte, bármi lesz, mi leszünk egymásnak ketten a biztos pont. Elkezdtem keresgélni, megnéztem mennyibe kerülnek az eledelek, mennyi egy yorki kozmetikázása, alapos kutató munkát végeztem, hogy mennyibe fog nekem ez kerülni. Azt hiszem ez az a lépés, amit ma sok gazdi kihagy sajnos. Másnap reggel pedig elkezdtem kenneleket nézegetni és telefonálni. Volt aki alapból nem volt szimpatikus. Mai napig nem tudom, hogy mi segített a döntésben, hisz mai fejemmel visszanézve szinte alig tudhattam valamit a kutyázásról és mégis tudatosan, megfontoltan választottam és nem szaporítótól, hanem igazi tenyésztőtől. Azonnal útnak indultam, hogy meglátogassam a kiszemelt kennelt. Emlékszem 3 pici volt, az egyik extra mini volt, őt annyira nem ajánlotta a tenyésztő. Aztán volt Kiwi és a tesója. Kiwi volt a szebb, ő picit drágább is volt. Őt választottam. A tenyésztővel mindent átbeszéltünk, szerződést írtunk, előleget adtam, elmondta milyen táp kell, hogy kell ápolni a szőrét, megígérte, hogy vesz nekem kezdésnek egy tápot, meg kapunk fekhelyet, rucit, fésűt, ami elsőre kellhet.    

Haza mentem, körbe telefonáltam az egész családot és közöltem, hogy vettem egy kutyát. Majd néhány hét múlva mikor az összes oltása megvolt, akkor hogy ne kelljen tömegközlekedéssel haza cuccolnom, egy barátnőm elvitt érte. Emlékszem kérdezte, hogy mit vettél tengerimalacot?!

80dkg volt Kiwi mikor elhoztam…  

Így kezdődött a mi csodálatos közös életünk majdnem 13 évvel ezelőtt. Hosszasan tudnék mesélni a kalandjainkról a kettőnk közötti szoros kapcsolatról, de lehet ráunnátok. Így még annyit elmesélek, hogy jött a shop ötlete.     Mikor Kiwi belecsöppent az életembe hamar rájöttem, hogy nem akarok már a szakmámban dolgozni, állatokkal akarok foglalkozni. Néztem gondozói állásokat, nem tudtam igazából, hogy mit akarok, csak hogy az állatok közelében képzelem el magam.    

Nem is emlékszem már pontosan, hogy hol vásároltam neki, mikor itthon voltunk Ajkán, de emlék foszlányaimból az rémlik, hogy Veszprémben és az állatorvosnál. Aztán egy reggel séta közben elszakadt a flexi pórázunk. Gyorsan elrohantam a két helyre, ahol árultak ilyesmit, de sajnos nem kaptam. Be kellett ülnöm az autóba, felmenni Veszprémbe, hogy a déli sétára legyen pórázunk. Ez volt az a momentum, mikor rájöttem arra, hogy Ajkáról hiányzik egy állat felszerelés szaküzlet.    

Pár hónap múlva pedig megvalósítottam az álmomat, miszerint állatokkal szeretnék foglalkozni. Azóta pedig csak fejlődök, tanulok kutyául, fejlesztem a boltot, elindítottuk a webáruházat, mert visszajelzések alapján azt éreztem, hogy nem csak a helyi közösségnek tudunk valami pluszt nyújtani.    

Kiwinek köszönhetem, hogy azzá az emberré váltam, aki most vagyok, hogy olyan munkám lehet, amit imádok és hogy olyan társ van mellettem, aki hasonlóan állatbolond, mint én… Nagyon hiányzol Kiwi!! Nóri