Elek és Bandi érkezése

Hát hol is kezdjem?
Kezdjük talán a legelején. Gyerekkorom óta imádom az állatokat és a természetet. Nyilván sokan rosszallóan néznének rám azért amit írni fogok most, de vállalom önmagam… én az állatokkal sokkal szorosabb és erősebb köteléket tudok kialakítani, mint az emberekkel. Nyilván nem egy pszichológia blog a miénk, így ne boncolgassuk ennek miértjeit, én szeretem az életem így.
Emlékszem kb 16 lehettem mikor őrülten beleszerelmesedtem a yorkshire terrierekbe és 21 évesen meg is vettem Kiwit, az én legcsodálatosabb társamat, aki az egész életemet gyökeresen átváltoztatta. Miatta lett állateledel üzletem, de miatta lettem állatvédő is. Sosem felejtem el a pillanatot, mikor apukámnál dolgoztam és egy felhívás szólt a rádióban, huu… most elbizonytalanodtam, vagy a Noé Állatotthon vagy a Rex Állatotthon gyűjtött adományt. Összeszedtem ami Kiwinek nem kellett, meg elmentem mellé még vásárolni, atya ég, visszagondolva, emlékszem, már akkor is csak minőségi termékeket vettem. Kevesebbet, de tudom, hogy nem szart, hanem drágább dolgokat.
Miután megnyitottam az üzletem, kezdetben csak támogattam a helyi menhelyet, majd egyre jobban sodródtam bele az állatvédelembe. Nem akarom most ezt részletezni, körülbelül 5-6 aktív évem volt az állatvédelemben, majd megismerkedtem Andrással.
András “falusi” fiú volt, bár nyilván nem a klasszikus értelemben, de apukája anno sokat gazdálkodott. Úgy nőtt fel, hogy voltak tyúkjaik, malacaik, kecskéik, nyúlaik, kert, szőlő, miegymás. Ő nem folytatta ezt az életvitelt, sőt, miután apukája meghalt, anyukájával teljesen felhagytak az állattartással. Mikor megismerkedtünk még csak 3 kutyusom volt: Kiwi, Artúr és Gaia. Ő el sem tudta képzelni, hogy milyen mikor a kutya lakásban él, mikor az ágyban alszik. Ismerkedésünk során nyilván kíváncsi volt ezekre, de elképzelni nem tudjátok, hogy milyen pillanatok alatt megszerette azt az érzést, amit ezek az állatkák adtak neki. És Kiwi meg Artúr is megszerette őt pillanatok alatt (ők azért nem fogadtak el akárkit).
Valamikor itt kezdődött az a közös út, 2016 nyarán, ami oda vezetett, hogy megérkezett hozzánk Elek és Bandi.
Kapcsolatunk kezdete után nem sokkal végleg felhagytam az aktív állatvédelemmel, de kezdetben még azt gondoltam, hogy besegítek a kollégáknak ideiglenes befogadással. Hát el kell, hogy mondjam, az én, most már férjemmel nem igazán lehet idizni. Így gyorsan szaporodott a kis falkánk is. András is olyan állatbolond lett mellettem, hogy egyre nehezebb lett nemet mondani egy-egy árva állatra, nem véletlen, hogy végül lett 9 kutyánk, 2 mókusunk (sajnos ők már nincsenek velünk) és persze Elek a núbiai bak kecske és Bandi a racka juh kos. (Kutyusaink érkezésének történetét elolvashatjátok zárt facebook csoportunkban - Életünk 9 kutyával - Kiwi Shop.)
Gyakran döntöttünk hirtelen, meggondolatlanul, ami persze így állatvédő múlttal nem túl jó üzenet, viszont mindig tudtuk, hogy aki egyszer megérkezik hozzánk, az nem fog sehová sem menni, legyen bármilyen nehezség is, meg fogjuk oldani, tehát a felelősségvállalásunk mindig komoly és elszánt volt.

Elek érkezése…
Szóval az úgy volt, hogy az én drága férjem már évek óta gondolkodik egy fűnyíró traktor vételezésében, én mondjuk feleslegesnek tartottam, de ő ebben látta a számára utált fél napos fűnyírások megkönnyítését. Aztán felmerült a robotfűnyírő is. Örök keresgetés, agyalás volt ezen témakörön belül. Majd a Facebookon egyszer csak meglátott egy használt fűnyíró traktort, elkezdte nézegetni a hirdetést és a hirdető többi hirdetését, majd meglátta Eleket. Átküldte nekem, hogy talált egy kölcséghatékony megoldást, veszünk egy kecskét. Én meg mondtam, hát jó. Hozzá teszem, én már évekkel ezelőtt is szerettem volna Gina állatmentő barátnőmtől kecskét hozni, de hallani sem akart róla András. Bezzeg ha az én férjem elhatározza magát, akkor nincs menekvés. Kitaláltuk a helyét, fejben minden terv megvolt. Napokig hallgattuk családunktól, hogy nem vagyunk normálisak, meg a mindent le fog rágni dumát, ami persze megérkezése után is tartott, de mi eltökéltük, hogy nem fogunk belebukni ebbe a történetbe még ha mindenki erre számít, akkor sem. Kerítést gyártottunk, szalmát, szénát vettünk stb.
Azt azért még el kell mesélnem, hogy mi úgy mentünk Elekért, hogy meg voltunk róla győződve, hogy ő egy törpe kecske lesz. Konkrétan már a kocsiban ült, mikor Zsóka mondta, hogy ja nem, ő egy tök nagy kecske lesz. Gondoltuk jó, hát törpét akartunk, de ha nagy lesz, mi akkor is szeretni fogjuk.

A kutyák miatt is aggódtam, de hihetetlenül gyorsan megszokták. A húsvéti hétvégén, szombat délután érkezett meg Elek. Kicsit zsúfolt volt a hétvége, így aznap még csak Csitrivel, Sunnyval meg Artúrral ismerkedtettük össze. Igazából ők hárman voltak a neccesebbek, de nagyon jól fogadták. Vasárnap délelőtt már az egész falka együtt volt. Azért az hatalmas élmény volt, mikor András tolta a talicskát, kutyák futottak utána, Elek meg a kutyák után. Az egész hosszú hétvégét velünk töltette Elek, volt sok nevetés, egy kis bosszankodás… mikor lepisilte a kerti párnáimat, vagy elkezdte rágni a kedvenc rózsabokromat. 

Hamar rájöttünk, hogy tök jó, hogy mi tényleg így vele szorosan szeretnénk élni, de a hétköznapokon, míg munkában vagyunk, nem hagyhatjuk őt szabadon garázdálkodni, ezért készült neki egy legelő. Eleknek nem igazán tetszett, hogy nem lehet velünk, persze tisztában voltunk azzal, hogy ők társas állatok, csak nem igazán tudtuk eldönteni ekkor még, hogy ki lesz az ő új társa. Másfél napig bírta egyedül a legelőn míg nem voltam otthon, majd nemes egyszerűséggel kiszökött. Úgyhogy az első hetünket úgy töltöttük, hogy Elek akkor sétált mikor a kutyák is. Reggel 2 órát, ebédszünetben és persze este munka után. A többi idejét a kis Elek lakban töltötte. Egy a kutyák által sosem lakott kutyaházban alszik, melyhez persze szintén tartozik egy sztori…
Első este egyből felfedezte a kis helyén belül található kutyaházat, ahová be is vackolta magát, igen ám, de a házon ilyen hővédő csíkok voltak. Bement ő, de reggel fél9-kor már fura volt, hogy nem jött még ki. Andrást kérdtem nézze meg. Hát szegénykém ott állt a házban és várta, hogy kiszabadítsuk, mert nem mert kijönni. Azóta egyébként leszereltük a házról a hővédőt.
Egy hétig agyaltunk ki költözzön Elek mellé. Még egy kecske? Kameruni juh? Törpe? Normál? Bújós a Ginától? Bandi a racka? András végül döntött. Ha már mindenki azt mondta, hogy a kecske nem eszik füvet (ami egyébként nem igaz) és a bárány eszi a füvet (meg az orgonát, meg a rózsát is!), akkor legyen Bandi a racka, mert hát ezzel a névvel meg ezzel a színnel nekünk ő egy jel. Bandi - a fekete bárány, akárcsak az én férjem.:) 

És megérkezett Bandi… folyt.köv…